- Gyilkostó üdülőtelep: a Gyergyó- szentmiklósról 25 km távolságra levő hírneves üdülőtelep, amelyet Hargita megye felől a Pongrác tetőn, Neamt megye felől pedig a Békás szoroson keresztül lehet megközeíteni;
- Kiscohárd (kilátó): jó a kilátás a Gyilkostó üdülőtelepre, a Juhpatakra, Nagycohárdra, Gyilkosra és Csiki Bükrre ;
- Gyilkos kilátó: kitünő a rálátás a Nagycohárdra, Likasra, Kiscohárdra, Kupás szikláira, látható a Csalhó hegység is.
- Békás-szoros: a 12 C számú műút mentén található, hossza kb. 6 km, Románia legimpozánsabb szorosa;
- Likas zsomboly: a Nemzeti Park északi részén található;
- Sugó szoros: a Nemzeti Park keleti bejáratánál található ( a Békásszoros helyiség bejáratánál );
- Kisbékás-szoros; Háromkút patakának a Békás patakba való beömlésénél található ( a Békás-szorosban );
- Nagyhagymás ( 1792 m alt. );
- Egyeskő– Nagyhagymás : már látható a 12 C számú műútról és Csikszentdomokoson keresztül, Balánbányáról közelíthető meg;
- Fehérmező-Nagyhagymás: innen turistaösvények indulnak a Nagyhagymásra - Egyeskőre - Öcsémre - Terkőre (a Nemzeti Park déli részén), Juhpatak – Gyilkostó üdülőtelep felé, a Gyilkos hegyen át a Gyilkostó üdülőtelepre, a Feketehagymás, Háromkút, Balánbánya és Pongrác tető fele.
A Hagymás hegység változatos geológiai, geomorfológiai, talajtani és klimatikus tényezői lehetővé tették egy változatos növény- és állatvilág kialakulását.
A Nemzeti Park területén végzett kutatások 1147 felsőbbrendű növényfaj jelenlétét mutatták ki ( melyből 29 hibrid és 99 alfaj).
A Park területének nagy részét lucfenyőerdők borítják, de találhatóak itt elegyes állományú erdők, szubalpesi legelők és kaszálók, valamint fajgazdag, ritka és benszülött növényfajokkal borított mészkősziklák.
A világon egyedül csak itt található bennszülött ( endémikus) növényfaj a békási csűdfű ( Astragalus pseudopurpureus).
A Nemzeti Park állatvilága gazdag az európaszerte ritka és védett nagyragadozókban mint a medve (Ursus arctos) és farkas (Canis lupus), de található itt hiúz (Lynx lynx) is.
A sokszor szélsőséges hegyvidéki életkörülményekhez jól alkalmazkodtak a következő lepkefajok az Apolló-lepke (Parnassius apollo) és a C-betűs lepke (Polygonia c-album), a hüllők és kétéltüek közül a sárgahasú unka (Bombina variegata), a tavi béka (Rana ridibunda), az alpesi gőte (Triturus alpestris), a kárpáti gőte (Triturus montandoni), a tarajos gőte (Triturus cristatus), a foltos szalamandra (Salamandra salamandra), a barna varangy (Bufo bufo), a gyepi béka (Rana temporaria), az elevenszülő gyík (Lacerta vivipara) , a keresztes vipera (Vipera berus), a rezsíkló (Coronella austriaca), a madarak közül a hajnalmadár (Tichodroma muraria), a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus), a bajszos sármány (Emberiza cia), a holló (Corvus corax), a siketfajd (Tetrao urogallus), az uráli bagoly (Strix uralensis), a szirti sas (Aquila chrysaetos) és a nagytermetü emlősök közül, a már említett nagyragadozókon kívül a gímszarvas (Cervus elaphus), a zerge (Rupicapra rupicapra), stb.