RÖVID TÖRTÉNELMTI ÁTTEKINTÉS
Gyergyószentmiklós városa, amely a Békás-szoros- Nagyhagymás Nemzeti Parktól nyugatra helyezkedik el a gyergyói medencében, 800 méter magassagban, a Békény völgye mentén, közel a Békény patak Marossal való találkozásához, ott ahol a medence találkozik a Gyergyó-i hegyek lejtőivel.
A város egy XIV - ik századi feudális helység alapjain fejlődött ki, létezésének legelső írásos dokumentumai 1332 - ből származnak. 1668-ban, amikor a törökök megtámadták Moldovát, 300 örmény család a moldvai városokból a Keleti Kárpátokba menekült. A harcok végén -1672 ben – nagyon sok család nem tért vissza Moldvába, hanem itt telepedett le végleg.
Gyergyószentmiklós városa nagy veszteséget szenvedett 1707-1708-ban, amikor a labancok felégetik a gyergyói medencét. Még nagyobb veszteséget okozott az 1716 - 1719-es pestis járvány, ekkor a város lakosságának 45% meghalt. Csak 1721 után kezd a város fejlődni.
A római katolikus templom
(1. sz. kép) az ősi templom elpusztulása után, 1498 - ban épült, majd 1756 - ban újraépítették, jellegzetes a XV. századi oszlopos előcsarnoka. A templom szomszédságában épült a „Fogarassy Lánynevelő Intézet, '’ (ma iskola) ahol zenét, táncot és színház müvészetet is tanítottak.
A református templomot 1895 -1899 között építették az alig 200 reformátusnak.Csík vármegye első református temploma.
Az örmény templom 1730 - 1734 között épült barokk stílusban, a parókiát pedig a XIX században építették, mindkettö a Hargita megye építészeti műemlékei közé tartozik.
A városi múzeum egy 1770-1787 között épűlt barokk stílusú épületben működik, környékbeli néprajzi adatokat és mesterségeket mutatván be. A múzeum alapítója Tarisznyás Márton, munkásságának betetőzése a „ Gyergyó történeti néprajza” című kötet.
A Múzeum négy részleggel működik: néprajzival, történetivel, régészetivel és képzőművészetivel.
A várost 1944-ben a visszavonuló hitleri csapatok feldúlták, nagy részt tönkretették, ekkor kezdődik egy új modern város épitése.
1900-tól a városnak van egy botanikus kertje is, amelyet dr. Csiky Dénes ügyvéd létesített, a területe 16 hektár és 185 faj található benne.Jelenleg területén a Turisztika kar müködik, amely a kolozsvári Babes - Bolyai Egyetemhez tartozik.
Békás község (Bicaz – Chei) a Csalhó hegységtől délnyugatra található, a Békás folyó mentén, a Nemzeti Park keleti részén. Békás története egészen a kökorszakig vezethető vissza. A Békás völgyén tömeges letelepedésről csak a XVII századtól beszélhetünk. E helység lakói többnyire Moldvából és Erdélyből elvándorolt jobbágyak. A lakosok száma azóta növekedik, hogy 1784 - ben leverték a Horea, Closca es Crisan által vezetett parasztfelkelést és ahogy 1785 - ben eltörölték a jobbágyságot.
Békás község 1933-ig Magyar Békáshoz tartozik, csak ekkor lesz önálló község, hozzá tartozik Gyergyódomuk is.
Gyergyódomukot 1937 – tól említik különálló községként.
Bernát falu Békásszoros közigazgatása alá tartozik,.körülbelül 7 kilométer távolsára helyezkedik el tőle, a Lapos- és a Súgó völgye között.
Itt kb. 130 ember él, aki főleg állattartással, fakitermeléssel és fafeldolgozással foglalkozik.
A Háromkút-i tanyavilág közigazgatási szempontból Gyergyódomuk községhez tartozik, a Kisbékás patak felső folyásán helyezkedik el.
A 170 lakosának javarésze csángómagyar. A távolság Háromkúttól a Gyilkos-tóig kb. 9 km.
Nagyon kevés példa van rá, amikor a természeti katasztrófának nem romboló hatása van a környezetre, hanem a természet szebbé tételére szolgál.
Egy ilyen kivételes esemény járult hozza a
Gyilkos-tó létrejöttéhez.
Orbán Balázs szerint „Nagyszerűbb tüneményt talán igen,de szebbet, vonzóbbat nem rejtenek a havasok keblökben”
Az 1837-es iniusi esőzések következtében a Gyilkos hegy lábánál felhamozódott törmelék lecsuszott a völgybe, elzárja a völgyet és az erdőt, amiről még napjainkban is a tóból kiálló fenyőcsonkok tanúskodnak. Igy keletkezik Románia legszebb torlasztava a Gyilko-tó.
Első eredeti neve Veres tó, nevét a Vereskő patakától nyerte, melynek vize vöröses homokszirtek között átfolyva vöröses színű hordalékokat szállított a tóba. A Gyilkos-tó nevet Orbán Balázs vitte be a köztudatba1864-ben.
Az egyik monda szerint, egy garázdálkodó zsivány elrabolta a gyergyóditrói vásárból Ferencz Anikót, a szépséges hajadont, akit a Cohárd sziklái közé cipelt. A lány a hegyek szelleméhez könyörgött és hívta őket segítségül. A havasok szelleme megsajnálta a könyörgő leányt és kivezette a sziklarengetegből. A felbőszült rabló akkorát ütött egy vasdoronggal a sziklára, hogy az megremegett és legurult. A lezúdult szikladarab elzárta a völgyet és a felgyült víz maga alá temetett mindent,(leányt, pásztort a nyájával és a zsiványt.) A vér vörösre festette a tó vizét.(innen a Gyilkos-tó elnevezés )
Három turista sétált a tó körül 1857-ben és elmesélik, hogy felfedezték a mennyországot., csak ezután kezdödik a természet csodálatos értékeinek feltárása. Az 1920-as években erre járó turisrák vállalták az úttalan utakat, ekkor a Békás szoros teljes egészében járhatatlan volt. A Gyergyószentmiklós és Gyilkos-tó közötti utat 1910 - ben építették, egészen a Pokol Tornáncáig.
Az utat amely Erdélyt Moldvával köti össze csak 1937 - ben fejezték be.
A Gyilkos-tó 1920 - tól kezdett müködni üdülőhelyként, az első menedékház 1925 -ben épült.
Balánbánya városa a Nagyhagymás hegy lábánál terül el, a Nemzeti Park délnyugati részén. A városról már az 1500 - as évektől léteznek feljegyzések. 1825-ben Balánbánya elkülönült Csíkszentdomokostól és független bányásztelepüléssé vált.
1894-1968-ig közigazgatásilag ismét Csíkszentdomokoshoz tartozik, 1968-ban várossá nyilvánították. A helybéli lakosság magyar nemzetiségű, a bánya fejlődésével egyidőben Románia minden részéről jöttek dolgozni, akik letelepedtek ide, ezen lakosok mind román nemzetiségűek.
HAGYOMÁNYOK
A helybéliek népművészeti alkotásokat készítenek fából, kerámiából, említésre méltóak a szőtteseik. A nők jó háziasszonyok, és leleményesek mindenben, ami a háztartás és a ruhaviselet körül forog, sajátmaguk szövik a népviseleti kellékeket, a csergéket és készítik a különböző lakásdíszeket.
A népviselet: -székely- Gyergyószentmiklóson és Balánbánya egy -moldovai- Békásban és Balánbánya egy részén
Gyergyószentmiklóson minden esztendőben december 5.-én megszervezik a városnapokat (Szent Miklós napját, akitől a város neve is ered).
Békásban minden esztendő májusának első vasárnapján szervezik meg az "Armidem" - nek nevezett mezei mulatságot.
A környék jellegzetes néptáncai a forgatott, ( sarba ) és a hóra. Ezeket a táncokat kiáltások és vicces szólamok követik.
A terület múltbéli felhasználását nagyon befolyásolta a vidék domborzati formája, a civilizáció váltakozása, valamint a kedvező földrajzi adottságok.
A gyergyói lakosság fő foglalkozása : a fa kitermelése és elsődleges feldolgozása, tutajozás a Maroson, állattartás és mezőgazdaság.
Az örmények megjelenésével egyszerre Gyergyószentmiklós kereskedelmi várossá vált, először csak az anyagok cserekereskedelme. 1890-ben megjelenik az első fafeldolgozó üzem, ezzel megkezdődik a modern fa -feldolgozás és egy virágzó kereskedelem.
1935-ben már működik a deszka és ládagyár. 1970 után sorban jelennek meg az ipari létesítmények : vasöntőde, fafeldolgozó üzem, lenfonóda, bútorszövet gyár, kisipari szövetkezet és gyümölcsfeldolgozó egység.
Az első vonat Gyergyószentmiklósról Csikszereda felé 1907 szeptemberében indult el. A Gyergyó-Déda-Marosvásárhely vasútvonal 1909 –ben épűlt.
Békás község területén az ember létezését a kőkorszakra vezetik vissza. A következő korszakban, amikor a mezőgazaság mind fontosabb szerepet kap a társadalmi életben, a termőföld hiánya a terület elnéptelenedéséhez vezet. A falu lakóinak tevékenységét a természeti gazdagság határozza meg: a nagy- kiterjedésű erdők, legelők és kaszálók.
A lakosság fő foglalkozása : állattenyésztés, fakitermelés és feldolgozás, valamint a mészégetés. Kukoricalisztet a Békás és Domuk patakok hajtotta vízi malmokból nyerték. Ezen malmok mellet müködtek a ványolók, amelyben a háziasszonyok szőnyegeket tisztítottak. Később a gyárakban dolgoztak.
A balánbányai lakosok sorsát meghatározta a rézbánya. Már az 1600-as évektől az alapfoglalkozás ezen a vidéken a bányászat.Az 1700-as évek végén az itt található réz az Osztrák Magyar Monarhia legfontosabb altalajkincse lett. A város kicsi, csak egyetlen iparággal rendelkezik, lakosai nem foglalkoznak növénytermesztéssel és az állattenyésztéssel is csak kis mértékben.